Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy vannak, akik a szavakat a gondolatok elkendőzésére használják. Tapasztalatom szerint azonban sokkal többen használják a gondolatok helyettesítésére.
Egy üzletember társalgását az emberi lény bármely más tevékenységénél kevesebb és egyszerűbb szabály kell, hogy irányítsa. Nevezetesen:
Legyen mondanivalód!
Mondd ki!
Hallgass el!
Ha egy kereskedő azelőtt kezd beszélni, hogy tudná, mit akar mondani, vagy a kelleténél tovább folytatja, a bíróság előtt vagy a szegényházban találhatja magát (az előbbi a leggyorsabb út az utóbbihoz). Én saját jogi osztályt tartok fenn; ez sokba kerül ugyan, de megvéd a pereskedéstől.
Amikor egy lánnyal találkozol, vagy elbeszélgetsz a barátokkal vacsora után, nincs semmi kivetnivaló abban, ha a társalgás úgy folyik, mint a vasárnapi iskola kirándulása, ahol úton-útfélen megállnak virágot szedni. De az irodában mondataid a lehető legrövidebben kössék össze az őket tagoló pontokat. Hagyd el a bevezetést és a végszólamot, és állj meg, mielőtt másodlagos részletekbe bocsátkoznál. Prédikálj röviden, hogy megragadhasd a bűnösöket – hosszú szónoklatokkal még a szentfazekak sem kívánnak töltekezni. A balgáknak engedd át az első szót, a nőknek pedig az utolsót. A hús mindig a szendvics közepén van. Persze nem árt egy kis vaj kétfelől, ha olyannak tálalod fel, aki szereti a vajat.
Ne feledd: könnyebb bölcsnek látszani, mint bölcsen szólni. Mondj kevesebbet, mint a másik, és inkább hallgass, mint beszélj: aki hallgat, nem árul el magáról semmit, és hízeleg is annak, aki ezt teszi. A legtöbb férfinak elég a jó közönség, a legtöbb nőnek pedig egy jókora jegyzettömb, hogy elmondjon mindent, amit tud. A pénz beszél – de csak akkor, ha a gazdájának megoldódott a nyelve, olyankor viszont gorombán. A nyomor is beszél, de a mondanivalójára senki sem kíváncsi.