Vasárnap reggeli tisztulás
Nos, vasárnap reggel ébredtem fel,
Nem bírtam a nem fájó, nehéz fejemmel.
A reggeli sör jól esett,
Szóval ittam még egyet, mint desszert.
Aztán a szekrényből előtúrtam
A legtisztább koszos ingemet.
Majd arcot mostam és megfésültem a hajamat
Lebotladoztam a lépcsőn és kezdődhetett a nap.
Előző éjjel az agyam is elszívtam
A cigarettákkal és a dalokkal, amiket válogattam.
De rágyújtottam az elsőre, nézve egy kissrácot,
Aki egy fém dobozt rugdosva játszott.
Aztán átsétáltam az úton
És megéreztem a vasárnapi sült csirke illatot.
És Uram, ez egy valahol, valahogyan régen elveszett
Emléket az eszembe juttatott.
A vasárnap reggeli járdán,
Uram bárcsak kába lennék.
Mert valami a vasárnapban
Magányossá teszi az ember lelkét.
A haldokáshoz sem fogható, hisz
Az feleannyira magányos, mint
Az alvó város járdájának csöndje
És a vasárnap reggeli tisztulás.
A parkban láttam egy apát,
Aki hintáztatta nevető kislányát.
És megálltam a vasárnapi iskola mellett
És hallgattam, ahogy énekelnek.
Majd tovább sétáltam az utcán,
És valahol a távolban egy magányos csengő hallatszott,
Ami a szurdokon végig visszhangzott,
Mint a tegnap eltűnő álmai.