A hasonló alakú "vibráció" szóval ellentétben a "libráció" szó tövéből származó *librálás és *librál (= librációt végez) alakok nem használatosak.

Librációnak nevezzük azt a speciális jelenséget, amely a Hold Föld körüli keringése során megfigyelhető és az égitest „billegését” takarja. Közismert, hogy a Holdnak mindig ugyanazon oldala fordul a Föld felé, ebből adódik a következtetés, hogy akkor a felszínének pontosan 50%-a látható. A helyes megállapítás az, hogy egyszerre 50% látható, ám egy teljes keringés alatt a felszín 59%-át pillanthatjuk meg folyamatos megfigyeléssel. A Holdnál egyszerre figyelhető meg optikai (azon belül, a mozgás irányát tekintve hosszúsági és szélességi), illetve fizikai libráció. A hosszúsági librációt (a Holdnak a forgástengelye körüli himbálózását) az égitest elipszis alakú pályája okozza. Mivel a Hold tengely körüli forgása állandó, viszont pályája elipszis alakja miatt a keringési sebessége változó, ezért földtávolban lelassul és ekkor a nyugati oldalon mutat meg a túloldalából 7,9°-ot, földközelben pedig felgyorsul és a keleti oldalon láthatunk ugyanannyit a túloldalból. A szélességi librációt (az egyenlítői sík dülöngélését) pedig ugyanilyen fizikai törvényszerűségek okozzák teljesen ugyanilyen módon: a Hold keringési síkja 5°-os szöget zár be az ekliptikával emiatt tehát hol egy kissé felülről, hol pedig kicsit alulról látunk rá.<br /><br />Ezzel szemben a fizikai libráció nem látszólagos, hanem valóságos mozgás, himbálózás. Az égitest egy nagyon kis mértékű rezgő mozgást is végez egy egyensúlyi állapot körül. Ha a két égitest tömegközéppontját összekötő egyeneshez viszonyítjuk az égitestek mozgását, akkor a Hold ehhez az egyeneshez képest 0,5 szögpercnyi periodikus eltérést mutat keleti és nyugati irányban, a hossztengelye mentén.